1941-ben született, Kölnben él.

Irodalom: Sigmar Polke - Das Wunder von Siegen. Kiállítás katalógus. Museum für Gegenwartskunst Siegen, Köln 2008.

Laterna Magica, 1988-1996
Különböz? lakkok, poliészterszöveten, mindkét oldalon festve, 16 rész, egyenként 130 x 150 cm, fakeretek, egyenként 250×180 cm.
Magángy?jtemény

Installáció a siegeni Museum für Gegenwartskunstban, 2007. Fotó: Wolfgang Morell részletek

Ha a poliészterszövetet m?gyantalakkal kétoldalt befestjük, félig átlátszó, csillogó üveges hatást érünk el. Sigmar Polke többek közt ezt az effektust használta fel a Laterna Magica m?csoport esetében, hogy miközben az el?- és hátoldal közötti hierarchia megsz?nik, létrehozza a képek áttetszésének és összekapcsolódásának hatását. A képeket a térben szabadon álló és egymással összekapcsolt fakeretekbe foglalta, amelyeknek változtatható a konfigurációja; így általuk egy képlabirintusba juthatunk. A laterna magica mint a diavetítés ?se a m?vészt különösen alkímiai vonatkozásai miatt érdekelte, illetve mivel m?termében a diavetítés a képek keletkezése során nap mint nap jelen van. Polke Laterna Magicája egy olyan képi gondolkodást jelenít meg, amely az átfedés, a tükrözés, torzítás, keresztezés és kioltás segítségével térnélküli egyidej?ségben halad el?re, és amely minket, a néz?ket arra szólít fel, hogy az idegen és saját képekben olvasva oldódjunk fel.

Egy konfliktus már rég elmúlt, 2007
Lencsekép, akril szöveten, 80×100 cm.
Lambrecht-Schadeberg gy?jtemény / Siegen városa Rubens-díjának nyertesei, Museum für Gegenwartskunst Siegen

Sigmar Polke talányos cím? m?ve, az Egy konfiktus már rég elmúlt, a m?vész újabb képei közé tartozik, amelyeknek titokzatossága a „lencseraszter” használatából adódik. A lencseraszter különböz? irányokban töri meg a fényt oly módon, hogy az alatta fekv? kép instabillá, többértelm?vé, zavart ter?vé válik. Ismerjük a „kacsintós” képeket, megdöbbent? háromdimenziós effektusaikkal, amelyek szemszögt?l függ?en mindig új és új képet mutatnak, vagy a barokk barázdált képeket, amelyek az op art idején t?ntek fel újra. Az Egy konfliktus már rég elmúlt esetében egy réteg átlátszó zselé került a grisaille-tájkép vásznára, egyfajta fés?vel barázdálva, hogy a zselé ebben a formában tudjon megkeményedni. A kép, lágy akvarell, finom árnyékolásokkal és vonásokkal, ilyen formában különös módon a távolba vész. A geológiai felszín egy eleven lény struktúrájával rendelkezik, egy barokk antropomorf táj vonásait viseli magán. Az átlátszó, barázdált réteg azonban egy másik el?nnyel is jár a találós játékokat keres? m?vész számára: a képre további színrétegeket, további munkafolyamatokat helyezhet. A lencseraszter felszínén más színfutamokat találunk, egyszer a struktúra vertikális irányát felvéve - a barázdákban fehér festék hoz létre fátyolhatást - vagy a struktúrán keresztben kiterjedve - sötét, csíkszer?en kiterjed? ecsetvonásokat. A finoman csillogó millimétervékony színtelen réteg köztességet hoz létre, egy fölöttet és egy alattat, amely alig lokalizálható. A kép megmutat és elrejt, csábít és elt?nik.