1957-ben született, Düsseldorfban él.
Izzólámpa, 1994
Vetítés, átépített diavetít? 20×67x22 cm, speciális objektív, posztamens.
A m?vész tulajdona
Installáció, Gesellschaft für Aktuelle Kunst, Bremen, 1994
Egy diavetít? a gép izzójának fényével magát a körte képét vetíti a falra, a m?vész által beépített lencse- és tükörrendszer segítségével, anélkül, hogy az objektív és a lámpa között képhordozó lenne jelen. Az apró lámpa fénye, amelyet önmaga hoz létre, mintha isteni emanáció lenne, az apparátus soha nem látott, csupán sejtett bels? teréb?l felfoghatatlanná nagyítva. Az izzószálak alig észrevehet?en vibrálnak - ahogy egy él?lény is észrevétlenül lélegzik. A szépen megformált üvegtest egy 17. századi mulandóság-allegória szépségével rendelkezik. Az Izzólámpaegy optikai törvényszer?ség alázatos demonstrációja, s ezzel a laterna magica vetítések korai ábrázolásaira emlékeztet, például Athanasius Kircher legendás könyvéb?l, az Ars Magna Lucis et Umbrae-b?l. Emlékezetünkben felbukkannak a valaha közönség el?tt bemutatott a nyaralási és didaktikus képek, hogy azután újra elt?njenek és helyet adjanak a szublimált ürességnek. Az analóg képkeletkezés el?tti tisztelgésb?l a projekció mint a mágia és tudomány között elhelyezked? egzisztenciális elv emelkedik ki.
