Giulio Paolini

1940-ben született, Torinóban él.

Irodalom: Maddalena Disch: Giulio Paolini. Catalogo ragionato 1960-1999. 2 kötet, Milánó, 2008.

Trompe l’ œil, 1977
Litográfia, 24,8×34,8 cm. Ed. 100, itt A.P.

Trionfo della rappresentazione
Trionfo della rappresentazione, 1984
Litográfia és kollázs, 91,5×72 cm. Ed. XV, itt VI/XV.

Eclat
Eclat, 1986
Litográfia, 70×50 cm. Ed. 100, itt A.P.

Dal „Trionfo della rappresentazione” (cerimoniale: l’artista è assente), 1986
Litográfia, ceruza, papír, kollázs, 3 lap, egyenként 70×50 cm. Ed. 90+XV, itt VII/XV.

Valamennyi mű a művész tulajdona, fotók: Michael Wagener

Giulio Paolini installációi és grafikái a látás szabályaival foglalkoznak, illetve azzal a kérdéssel, hogy mindezen szabályok hogyan határozzák meg a művészeti produkciót és a befogadást. Paolini a szubjektív pillantást a szerző és a néző helyzetének függvényében tematizálja: tapasztalatukból és elvárásaikból, valamint az emlékezetük révén kialakult megkülönböztető képességükből kiindulva. A reneszánsz óta a nyugati művészet érzékelés-fogalmát a centrális perspektíva sematizmusa határozza meg. Látásunk azóta szinte rászokott, hogy a képben a valós világunkat kiegészítő képvilágra nyíló ablakot lásson. Paolini megmutatja, hogyan befolyásolja ez a konvenció máig a művészet befogadását.

A Reprezentáció diadala című sorozat művei ebből a szempontból programadók. Akár egy aukciósházban, szolgák prezentálják a művészetet. A szolgák, személytelen képviselőként, a távollévő művész munkájának részeit mutatják. Az 1984-es grafika esetében ketten közülük egy négyszögletes képmező talajának vonalán állnak, kezükben egy centrális perspektíva nyomán szervezett térdobozt tartanak, amelyben két, kisebb méretben ábrázolt szolga támasztja egy naplemente fotótöredékét. A tájfelvétel további kivágásai a kép fölött elszórva láthatók, úgy, hogy nem követik a perspektivikus rendet. Egy közelebbről nem meghatározott szobor gipsztöredékeinek további rétege már belekerült a fotótöredékekbe, és világossá teszi, hogy a hagyományos művészeti koncepciók lerombolódtak. Az 1986-os képsorozatban a szolgák olyan, kisebb térdobozokat tartanak, amelyekbe kollázsok illeszkednek, és amelyeket ezen felül a harmadik képen üres, fehér rajzlapok borítanak. Három további, különböző méretű és ezáltal perspektivikus rövidülésben megjelenő lap egy központ körül forog, amelyet egy diavetítő tölt be. Bár a belőle vetített képek közül egyet sem látunk, de a szerkezet fókuszba állítása világossá teszi, hogy a művész helyett a semleges „képvető” követeli magának a centrum szerepét. A grafikák alapsíkján koordinátákként kerültek fel a képátlók, a harmadik lapra pedig a függőlegesek és a vízszintesek. Ezzel a perspektivikus sematizmus „centrumpontra” kifutó mélységvonalai, valamint a horizontvonal és a függőlegesek világra vonatkoztatottságunk mércéjeként jelennek meg. Ezzel a néhány vonallal a szolgák helyét is meghatározza a képi formátumban, anélkül, hogy újabb képi részletekre lenne szükség. Ily módon „kétdimenziós képiség” és „háromdimenziós ténylegesség” válnak egymás konkurenciájává.

Immacolata Concezione (senza titolo / senza autore), 2008

Litográfia, 49×61 cm. Ed. 100 + XXX, itt 79/100.

A 2008-ban készült Szeplőtelen fogantatás (cím nélkül / szerző nélkül)című műben Paolini Ernst Machra (1838-1916) és Maurice Merleau-Pontyra (1908-1961) hivatkozik. Elgondolásaik és kutatásaik szerint, ha a világra tekintünk, testünket mindig a világgal együtt látjuk, ezáltal mindig önmagunkat helyezzük a középpontba. Ha például csak egy szemmel nézzük környezetünket, akkor a szem íve, az orr és az arccsont által alkotott kereten át nézünk. Paolini a tekintetünket ezen a kereten át éppen középre, a Mach bizonyítási eljárását kísérő, egy szemmel nézett látómező rajzára irányítja, úgy, mintha azt a rajzoló, megfigyelését rögzítve épp most fejezte volna be. Mindehhez a nagy látómezőbe csak kisméretű, különböző szintekre helyezett rajzlapokat illeszt, amelyek a keretezett tekinteten túl átnyúlnak a grafika síkjára. Ezt a grafikát pedig két, fotografikusan megjelenített kéz tartja, mintegy beleágyazva a sötét keretező mezőbe. Litográfiáján Paolini a fotó, a rajz és a kollázs rendszereit kombinálja. Mindemellett a szubjektív, egyszemű pillantást kiegészíti egy négyzet sematikus rajzával ellátott rajzlapokkal, amelyek, ha a valós térben próbálnánk megtalálni a helyüket, különböző szinteken helyezkednének el. Végül pedig ott van az a rajzlap, amelyen mindez megjelenik, és amely most demonstratív módon „benyúlik” a kép művész által meghatározott formátumába. Ezekből a korlátozásokból nyilvánvalóvá válik, hogy a képek mindig konstrukciók, hogy a képsíkon megjelenő rend nem szükségszerűen homogén, és nem tartható konvencióknak dőlünk be, ha azt gondoljuk, hogy a kép „belsejébe” vetett pillantást szükségszerűen a valósággal paralell módon szerveződik. A képek saját valóságukat határozzák meg.


Warning: Unknown(google_verify.php): failed to open stream: No such file or directory in Unknown on line 0

Warning: (null)(): Failed opening 'google_verify.php' for inclusion (include_path='.:') in Unknown on line 0