1969-ben született, Budapesten él
http://www.c3.hu/~szmz/
Irodalom: Szegedy-Maszák Zoltán. Paksi Képtár / Art Gallery Paks, 2008-2009.
Vizuális kommunikáció - Jonathan Swift tiszteletére, interaktív installáció, 2008
A kiállítótérben egy igazolványkép-készít? fényképész m?terméhez hasonló berendezés látható, azzal a különbséggel, hogy a modell el?tt egy asztal helyezkedik el, melynek felületén egy monitor áll. Az asztalon néhány érthetetlen geometrikus mintával ellátott DIN A/4-es kártya fekszik.
A kiállítás látogató a következ? instrukciót kapja: üljön az asztalhoz és mutassa a kamera felé az asztalon fekv? táblákat. Az asztalhoz telepedve a monitoron saját tükörképe t?nik fel, amit a fényképez?gép helyén álló videokamera mutat. A kamera felé tartva az asztalon fekv? lapokat azonban azt tapasztalja, hogy a videokamera látásmódja kiegészül valami szokatlannal: az egyszer? fekete-fehér ábrák el?tt virtuális három dimenziós tárgyak jelennek meg, melyek a lapok forgatására, elmozdulására úgy reagálnak, mintha valós testek volnának. Az installáció címe az alábbi részletre utal a Gulliver utazásaiból:
„Ezután átmentünk a nyelvtudományi intézetbe, ahol három professzor tanácskozott honi nyelvük megtisztítása ügyében. Els? tervük az volt, hogy az emberi beszédet meg kell rövidíteni, mégpedig azáltal, hogy a többszótagú szavakat egyszótagúra redukáljuk, az igéket és igeneveket meg mind egy szálig kidobáljuk; hiszen a valóságban el?forduló minden elképzelhet? dolog úgyis csak f?név.
Másik tervük abból állt, hogy egyáltalában ki kell irtani az összes létez? szavakat, amit azzal indokoltak, hogy mind az egészségügy, mind az id?megtakarítás szempontjából rendkívüli el?nyökkel járna. Hiszen világos, hogy minden szó, melyet kiejtünk, fogyasztja a tüd?t; következésképpen nagyban hozzájárul életünk megrövidítéséhez. Ennélfogva a következ? megoldást javasolták: tekintettel arra, hogy a szavak tulajdonképpen mind tárgyakat jelképeznek, sokkal kényelmesebb volna minden ember számára, ha mindjárt magukat a tárgyakat cipelnék a hátukon, kiválogatva azokat, amelyek éppen szükségesek, hogy egy bizonyos témával kapcsolatban megmutathassák, mir?l is akarnak értekezni. Ez a találmány már régóta általánosan elterjedt volna a nép legnagyobb kényelmére és egészségére, de az asszonyok, szövetkezve a cs?cselékkel és egyéb m?veletlen népséggel, azonnal országos lázadással fenyeget?ztek, ha megtiltják nekik, hogy továbbra is a szájukkal beszéljenek, amivel már apjuk és ükapjuk is ?sid?k óta beszélni szokott; ez is mutatja, hogy az alsó néposztályok mily engesztelhetetlen és örök ellenségei a tudománynak. Mindezek ellenére a tudósok és bölcsek legkiválóbbjai változatlanul ragaszkodnak a tárgyakkal való kifejezésmódhoz, aminek azonban egy némileg kellemetlen járulékát is fel kell tulajdonképpen jegyeznem: ugyanis ha valakinek a témája igen b? és nagyon sokfelé ágazó, ennek megfelel?en kénytelen a tárgyakból sokkal nagyobb batyut cipelni a hátán (ha csak nemolyan jómódú, hogy egy vagy több izmos hordárral kísértetheti magát). Gyakran láttam ilyen tudóspárokat, amint majdnem összeroskadtak zsákjaik súlya alatt, akárcsak a házalók odahaza nálunk; mikor ezek összetalálkoznak az utcán, szépen lerámolták óriás batyuikat a földre, kiborították azoknak minden tartalmát, és így vagy egy óra hosszat »társalogtak« egymással; utána szépen összepakolták kellékeiket, majd segítettek újból egymás vállára emelni súlyos terhüket, és ilyenformán el is búcsúztak egymástól.
Persze, rövidebb beszélgetések céljára az ember a zsebébe is dughatja (vagy akár a hóna alá) a kellékeket, mindössze annyit, amennyi a gyors szükségletekhez valóban nélkülözhetetlen-otthon meg úgysem jön senki sem zavarba: hiszen azok a szobák, ahol olyan társaság gy?l össze, mely ezt a speciális társalgási m?vészetet gyakorolja, eleve úgy vannak berendezve, hogy a legkülönböz?bb tárgyak rögtön a résztvev?k keze ügyében legyenek, és így b? anyagot szolgáltathassanak a m?vi úton lefolytatott társalgás fent leírt módjához.
Másik remélhet? el?nye ezen találmánynak abban áll, hogy az emberiség egyetlen közös nyelve lehet a jöv?ben, melyet megértenek minden civilizált országban, ahol a használati tárgyak és egyéb eszközök nagyjában úgyis egyformák szoktak lenni, vagy legalábbis er?sen hasonlítanak, úgyhogy a »tárgynyelv« könnyen megérthet?. És valóban: ily módon diplomatáink a legnagyobb könnyedséggel tárgyalhatnának idegen uralkodókkal és államtitkárokkal, akiknek nyelve egyébként teljesen érthetetlen volna számukra.” Gulliver utazásai. Fordította Szentkuthy Miklós. Budapest, Magyar Helikon, 1979, III. rész, 5. fejezet, 304-305. o.
