1969-ben született, New Yorkban él.

Irodalom: The Art of Kara Walker. My Complement, My Enemy, My Oppressor, My Love. Kiállítás katalógus. Walker Art Center, Minneapolis és más helyszínek, Minneapolis, 2007.

Miss Merrimac and the Monitor, 2001
Kivágott sziluett-installáció és vetítés, 4 sziluett, 4 fólia, fényvetít?, nagysága változtatható, kb. 230×430 cm.
Deutsche Bank Gy?jteménye

Kara Walker sziluettjei, vetítései, rajzai, kollázsai és filminstallációi mindig sokkoló részletességgel számolnak be a rasszizmusról, az elnyomásról vagy a szexuális er?szakról. A legsz?kebb térben sebesítenek, csonkítanak, er?szakolnak, fojtanak, l?nek, táncolnak és kopulálnak. Fekete asszonyok és gyermekek megaláztatásokat szenvednek el a rabszolgatartók, földesurak vagy katonák szerepében fellép? fehérek részér?l. Nem ritka azonban, hogy az áldozatok egyidej?leg tettesként is megjelennek, a megaláztatás és dominancia játékába bonyolódva. A Miss Merrimac and the Monitor e világ kis részletét mutatja: a kiállítótér falára egy életnagyságnál nagyobb, történelmi kosztümbe öltöztetett, kezébe kardot tartó, f?ben kúszó asszony sziluettje vetül. Teste fölött két absztrakt formaképz?dmény t?nik fel. Ezekben fekete papírból kivágott, miniat?r árnyfigurák jelennek meg, közvetlenül a falra rögzítve: egy fiatal fekete, egy földesúr módjára autoriter módon fotelben trónoló nagyhasú fehér ember, egy tértölel? léptekkel el?retör? fáklyaviv?, feltornyozott m?vészi hajjal, a fegyveres asszony miniat?r kiadása. Fekete férfiak és asszonyok itt a szomorú szerepl?k, fegyvert viselnek, fenyegetik ?ket vagy üldöztetve menekülnek. Talányos a cím, amely utalás az amerikai polgárháború híres vízicsatájára, a James folyó torkolatánál, Hampton Roads-nál, Virginiában (1862), ahol két páncéloshajó, a Merrimack és a Monitor küzdött egymás ellen. A rabszolgatartás és a faji megkülönböztetés korából származó ábrázolások éppúgy ötlet adtak Walkernek, mint a mítoszok, legendák és saját tapasztalatok. Formai tekintetben a sziluettekhez nyúlt vissza, amelyet a fotográfia el?tti médiumként a 18-19. század polgári portréi elkészítésekor használtak, amikor a faji konfliktusok az amerikai polgárháborúban érték el tet?pontjukat. Az alakok ábrázolási mintáit a m?vész a korban népszer? Blackface- és Minstrelshow-kból kölcsönözte, egyfajta vásári kabarékból, amelyekben a fehér színészek a feketéket mint buta és alattomos kreatúrákat parodizálták. A két ábrázolási minta összekapcsolásával Walker a mélyen gyökerez? faji el?ítéletek torzszüleményeit teszi vita tárgyává.