1928-1986, Budapesten élt.
Irodalom: Erdély Miklós: Ismétléselméleti tézisek, 1973. azonosításelméleti vizsgálatok, 1973. in: Ismétl?dés a m?vészetben. Tanulmányok. Szerk.: Horváth Iván és VeresAndrás. Opus. Irodalomelméleti tanulmányok 5.Akadémiai Kiadó, Budapest, 1980. 168-176.
Ismétléselméleti tézisek / Azonosításelméleti vizsgálatok 1972-1973
Fotósorozat, szövegek. Több fotóból álló sorozat 9 darabja, ezüstzselatin, Forte Dokubrom fotópapír, egyenként 29,5×21 cm, paszpartuban 67×47 cm, valamint szövegek papíron, egyenként 29,5×21 cm
Erdély Miklós Alapítvány, Budapest
Az Ismétléselméleti tézisekben és az illusztrált Azonosításelméleti vizsgálatokban Erdély Miklós központi gondolatai jelennek meg. Azonos motívumokat ábrázoló hármas fotósorozatok rendez?dnek függ?leges sorokba. A fels? és az alsó kép azonos; a középs? kis eltéréseket mutat. A két alsó kép, a tömör képaláírás szerint, mindig az eredeti duplikátuma és másolata. A fels? fotó az eredeti, itt hiányzik az összefüggést megteremt? aláírás. A sorozat nyomán a pillantás eltolódik, mivel a tekintet nemcsak képr?l képre ugrik, hogy összevesse az ábrázolás tárgyát, hanem felváltva koncentrál a médiumra vagy az ábrázoltra, miközben a magyarázatnak a látottakra gyakorolt befolyását is figyelembe veszi. Ebben az esetben a keres?- vagy a csalóka kép konceptuális formájáról van szó, amely nem a felboruló figurákat és más optikai jelenségeket állítja elénk, hanem az identitás határainak felbomlását a különbség és az ismétlés folyamatában. Erdély mindezt a logikai és észlelési folyamatok összekapcsolásával éri el.
Eredeti és másolat egy közegben, 1974
Ezüstzselatin, Forte Dokubrom fotópapír, ceruzarajz, 59,9×50 cm
Erdély Miklós Alapítvány
Az Eredeti és másolat egy közegbenkonceptuális fotó-rajz. Megértéséhez ismernünk kell keletkezésének körülményeit. A m?vész a sötétkamrában a fényérzékeny papír egyik felére rajzol, a másikat eltakarja a fény el?l. Az els? felét ezután el?hívja és fixálja. Ezt követ?en lefényképezi a rajzot, és az így keletkezett negatív segítségével a rajz képét a fotópapír másik felén egy az egyben, de az eredetihez képest tükröztetve reprodukálja. Egy firkának nincs formája, viszont ha a firkát összekötjük a tükörképével, jelentéssel teli, önmagában zárt egésszé alakul. Ahhoz, hogy eredeti és másolat létezhessenek, közvetlenül egymásra vannak utalva. Erdély kísérlete nyomán ez a közvetlenség nyilvánvalóvá válik.
